2021.03.29.

Áldott aki jön – 1. rész

Áldott aki jön – 1. rész

Meghallgatható itt!

Ige: „Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza lesz”, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” (Lk 19, 45-46)

A templomtisztítás döbbenetes pillanatai sokak szerint nem illenek a szelíd, szerető Jézus képéhez. Miért volt rá mégis szükség Lépjünk be mi is ma a templomba. Hiszen a virágvasárnapi bevonulás feszültségteli csúcspontja, hogy Jézus nemcsak bemegy a szent városba, nemcsak királyként fogadja a nép, hanem be is megy a templomba és megtisztítja azt. Oda ahol a csönd és az evangélium örömhíre helyett, üzlet, és megkérgesedett kultusz zaja hallatszott.

Vegyük észre, hogy a zaj a hangosabb az életünkben is. Annyiféle zaj és küzdelem, amely nem engedi Jézust szóhoz jutni. Hangosabbak érdekeink az Ő akaratánál  Mellékessé vált Isten szava, és reménysége. Mellékessé válik a formaságok miatt a vele való élő kapcsolat. Megeshet, hogy a Szent Istent, szeretetét és hatalmát mi tiltjuk ki életünkből. Mert van saját magyarázatunk a dolgokra, a jelen gondjaira, és a jövő kérdéseire. Azt az Urat hallgattattuk el, akiről azt mondtuk: Életünk központja.

Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? ( 1Kor 6, 19) Kérdezi Pál apostol a Korinthusiaktól. Tehát a templommal nincs baj. A bennünk lévő lagymatag látszatkeresztyénséggel, érdektelenséggel, kihűlt parázzsal és az életünkben jelenlévő szeméttel van a baj. Mert arra a méltóságra emelte megváltott népét az Isten, hogy az Ő háza, az imádság helye és az Ő lakhelye legyen.

Vajon helyt adunk neki? Van öt perces áhítat, vagy elolvastuk az igét. Mindez önmagában hazug istentisztelet maradhat, ha nem terem, ha nincs hatással a következő fél órára vagy napra. Pál szenvedélyes szavai így szólítanak meg bennünket: Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.(Róm 12, 1-2) Úgyszólván, nem szabad letenni a telefont, hanem vonalban kell maradni. Amit mond, meg kell tenni, és meg kell ragadni, mert az egyetlen reménységet.

A testünk a templom, az életünk az istentisztelet. Erre csak Jézus képes. Az értelmünk megújulása csak az Ő szavából, az igéből származhat. „Mert ő maga mondja: Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg. Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel 3, 19-20)

Mert nem minket űz, hanem arra kér, hogy engedjük be és Ő cselekedhessen. Nyissuk ki szívünk ajtaját a csöndben és hagyjuk, hogy Ő juthasson szóhoz.

Isten szeret. Ezért fedd. S így újra szent lesz az istentisztelet. Jézus a helyén: az életünkben. Hiszen kirabolt, leharcolt életünk Jelenlétével és áldásával telik meg.

Ámen

Imádkozzunk egy keresztyén ének szavaival:

Tisztítsd meg a szívemet Formáld át És adj nekem fehér ruhát
Hogy hadd legyek méltó, Jézus Hozzád
Leborulok lábadhoz És áldlak Uram, szívem Királya
És megvallom, hogy szükségem van Rád
Olajoddal kend meg a szemem Hadd lássak
Szent tüzeddel újítsd meg szívem Úgy várlak

Leborulok lábadhoz És áldlak Uram, szívem Királya
És megvallom, hogy szükségem van Rád
Hangod hallom, Jézus: Zörgetsz rég a szívem ajtaján
Mi régen volt, mind elmúlt Újból visszatérek Tehozzád

(Ararat Worship – Szükségem van Rád)

Énekeljük, 300. dicséretünk: Lelkem Drága Jézusa

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

E-mail címed nem lesz nyilvános.