2021.04.11.

“így imádkoztak: “Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki…”

“így imádkoztak: “Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki…”

“Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak,
 hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.” (ApCsel 1, 24-25)

Kedves Testvérek!

A mai ige arról szól, hogy hogyan választottak új személyt Júdás helyett, akivel újra teljessé lett a tanítványok számat. A 12 jelképes szám volt, mivel Izráelnek, vagyis Isten népének teljességét is jelképesen magában hordozta (Mint ahogy 12 törzsből állt).

A teljesség azonban csupán jelkép. A tanítványok személyisége, indulatai, egészen különbözőek voltak. A heves Péter, az indulatos Zebedeus fiak, a hitetlen Tamás. Gyakran említjük, de így van. Isten nem az alkalmasokat hívja, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá. Azokat, akik engednek szavának. Akik várják szívük formálódását.

Bár az ige nem tér ki rá, de mégis érdekes kérdés, hogy volt-e egyáltalán szükség akkor és ott 12. tanítvány megválasztására. Hiszen Jézus Krisztus azt kérte tanítványaitól: várjátok meg az Atya ígéretét, (…) ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg (ApCsel 1, 4-5)

Azonban biztos vagyok abban, hogy  célja volt mégis mindennek. A Péter által elmondottak sokakat elgondolkodtattak, és lehetett Isten áldása, nem csupán abban, hogy teljes legyen a 12-es kör. S velünk együtt ma minket is elgondolkodtat. Hiszen tudjuk, hogy Jézust, bár a legszűkebb tanítványi köre 12 volt, sokkal többen igyekeztek követni. Ott volt a 72-es kör, de ekkor is 120-an vannak együtt velük. Ennyi ember között el kellett gondolkodni, ki szolgálhatná méltó módon. Ki lehet hiteles apostola Jézusnak? Vajon milyen az az ember, aki „küldötté válhat”. Ott volt Júdás, mint aki Jézus Krisztus árulójává vált. Aki számára elég volt a látszat, de nem volt valódi közössége Istennel. Aki ott volt „minden igehirdetésnél”, de végül nem értette meg a lényeget. A maga nemében történelmi pillanat volt ez.

Életünk egy-egy nehéz időszakban, amikor az ember közel kerül a halálhoz, vagy a hirtelen elmúlást tapasztalja, elmereng: Mi a mérleg? Hogyan búcsúznék, mit mondana rólam Isten, ha most indulni kellene? Valahol egy megdöbbentő pillanat lehetett a maga nemében ez a választás. Vajon látjuk e „lecsupaszított életünket” ennyire Isten előtt. Egyáltalán milyen egy igazi tanítvány? Azt már leszögeztük, hogy nem egy tökéletes ember.

Keresztyén. Azaz Krisztushoz tartozó. Nem egy ügy, nem egy vallási képviselő, hanem olyan valaki, aki Jézussal vágyik közösségbe. S közülük is egyet választottak. De hadd mondjam így, ettől a többiek feladata, szolgálata, Istennel való kapcsolata nem vált sem kevesebbé, sem kisebbé, mert mindannyiunkra személyesen számít az Úr.

S milyen érdekes, hogy néhány nap múlva maga az Úr választ további ezreket, hogy egészen különleges, személyre szabott és létfontosságú szolgálatra keljenek. Ki-ki a maga helyén és feladatkörében. A hétköznapi életben, munkában, családban, szabad időtöltésben is az Ő nevéről vallást tenni. Nem csak szóban, de a tettek mezején is. Ámen!

Urunk: Imádkozunk ma a választott vezetőkért, elöljárókért, de gyülekezetünk minden presbiterérért, hogy terjedhessen az evangélium, hogy tiszta evangéliumot és hiteles keresztyénséget élhessünk. S legalább ilyen elhivatottan a „hétköznapi hősökért”, akik Jézust követve igyekeznek jó mesteremberek, boltosok, egészségügyi dolgozók, szülők, nagyszülők, pedagógusok, vagy szomszédok lenni.

Könyörgünk a vírus ellen küzdő, a helyzetben megálló minden emberért! Kérünk a betegekért, és könyörgünk a gyászolók vigasztalásáért! Kérünk, hogy hadd találkozhassunk egymással újra a gyülekezet közösségében! Ámen

Ének: 166. dicséret „Urunk Jézus fordulj hozzánk…”

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

E-mail címed nem lesz nyilvános.